Szervezetünk története
Csákváron a természetjárás Szabó László Vilmos munkásságával az 1960-as évekig nyúlik vissza, mely több generációt átölelő szilárd alapot biztosított a természetközeli kikapcsolódás jelen formájának megteremtéséhez. Előd szervezetünk, a Csákvári Diák Sport Kör 1987-ben kezdte meg működését Ugrits Margó vezetésével. Egyesületünk, non profit civil szervezetként 2007-ben került bejegyzésre.
Céljaink:
– A természetjárás népszerűsítése.
– Magyarország különböző tájainak felkeresése, megismerése illetve megismertetése másokkal is szervezett túrák keretében.
– Turistautak karbantartása
Tevékenységünk:
Túráink önköltséges alapon kerülnek levezetésre, a túravezetés térítésmentes.
– Jelzésfestő munkatúrákat szervezünk
– Nyári ottalvós túratábort szervezünk
– Részt veszünk illegális szemétlerakók felszámolásában
– Felkérésre vállaljuk túrák vezetését
Túráink széles teljesítmény spektrumúak, így rendezvényeink között a könnyű, rövid túráktól az extrém sportig mindenki számára igyekszünk biztosítani a szervezett természetjárás lehetőségét az alábbi besorolás szerint.
Könnyű túra: 12 km-nél rövidebb és 200 m szintkülönbség alatti túra, gyakori pihenőkkel. Ajánljuk gyerekes családoknak, idősebbeknek. Felkészültség nélkül is bárki által teljesíthető. Tervezett átlagsebesség 2,5 – 3 km/óra
Közepes túra: 15 km-nél rövidebb és 400 m szintkülönbség alatti túra, gyakori pihenőkkel. Ajánljuk gyerekes családoknak, idősebbeknek. Felkészültség nélkül is bárki által teljesíthető. Tervezett átlagsebesség 3 km/óra
Haladó túrák: 15-25 km távú túrák, akár jelentősebb szintemelkedéssel, kevés pihenővel. Gyakorlottabb túrázóknak ajánljuk. Tervezett átlagsebesség 4 km/óra.
Nehéz túrák: 25 km-nél hosszabb túrák, jelentős szintemelkedéssel, pihenő csak fő étkezésekkor. Gyakorlott túrázóknak ajánljuk. A túra elvárt átlagsebessége 5 km/óra.
Extrém túrák: Valamilyen szempontból nagy kihívást jelentő túrák, csak gyakorlott túrázóknak, előzetes egyeztetés alapján, megfelelő felszerelés birtokában. (50 km feletti túra, Többnapos vándortúra, magashegyi túra, hótalpas túra, Via ferrata)
Szervezetünk története
Ugrits Margó (1944. Február 27. – 2018. Július 16.) így emlékszik vissza:
Az 1960-as 1970-es években tanított Csákváron Szabó Laci bácsi (1916. Szeptember 13. -1998. Június 29.). Ő volt, aki megszerettette velünk a természetet, a természet értékeinek, kincseinek felfedezését, ápolását, védését és megőrzését. Szinte hetente jártuk az erdőt, a rétet, másztuk a hegyeket. Mikor elkerült a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, majd a Bükkbe, végül Zircre ciszterci társaihoz, nem múlt el úgy év, hogy ne látogatott volna meg bennünket. Hozta magával legújabb diaképeit és vetítés közben mesélt a képekről. Ittuk minden szavát. Másnap pedig bámultuk frissességét, higgadt, nyugodt szavát, ahogy odaadással beszélt egy-egy bogárról, virágról, madárról, vagy nyakában egy hatalmas erdei siklóról.
A ’80-as évek második felében alakultak meg az iskolákban a Diák Sportkörök. Természetesen nálunk is alakult egy Bakancsos csoport, melynek vezetésére engem kértek fel. Nem sokat haboztam, elvállaltam. Pedig tudtam sok idővel, felelőséggel jár 20-30 gyerekkel járni ismeretlen erdőket, völgyeket, hegyeket. Bíztam annak a túracsoportnak a segítségében is (Tatabányai Cement) amelynek tagja voltam. Remek csapat jött létre, ismerkedtünk a turistatérképek olvasásával, iránytű, tájoló használatával, a turista jelzésekkel, a turista öltözékkel, szóval a természetjárás alapismereteivel. Azzal, hogy mi az erdőben csak vendégek vagyunk, eszerint illik viselkednünk. Sok szépséget megjártunk, eljutottunk a Vértes legszebb helyeire: Nagybükkön a Mária kép, Fáni völgy, Géza pihenő, Pátrácos, Máriaszakadék, Szépilonka forrás és még sorolhatnám.
Hamarosan csatlakoztunk a teljesítmény túra mozgalomhoz. A Vértes és Kozma túrákon inkább a lányok, míg a Bakony, Gerecse, Budai hegység túráin a fiúk jeleskedtek. Izgalmasak voltak a barlangtúrák: a Báracházi barlang, a Balogvölgyi sziklaodu, a Kőlik , és a sokáig keresett Pamlagvölgyi sziklaodu. Többször találkoztunk december 6-a körül az erdőben a Mikulással és krampuszaival!
Minden nyáron tábort szerveztünk törzshelyünkön a Mátyáskútnál. Aki egyszer eljött velünk, azt megbabonázta a hely szelleme. Itt a Robinson kunyhónál éltük át a napfogyatkozást, az augusztus elejei csillaghullásokat. Javítottuk meg az asztalokat és ülőalkalmatosságokat, takarítottuk ki a Szépilonka forrás környékét, kerestük meg, és virágoztuk fel a kapberekpusztai 2. világháborús katona sírokat. Egyik sír felirata: “Légy bárki, bármely nemzet fia, Béke poraidra” Egy másik kis halom, egy fa alatt, a fán bevésés jelzi csak a sírt. Este a tábortűz körül sokat beszélgettünk az élet dolgairól, játszottunk, énekeltünk, éjszakai túrára mentünk. Segítettünk a faszén égetőknek a boksát megrakni, begyújtani. Napközben sokat játszottunk, soha nem maradhatott ki a számháború (remek segítője volt Majtán Olga), az akadályverseny, a szellemi és logikai játékok. A tábori élet fontos eseménye volt az avatás, ugyanis aki nem vett részt az avatási procedúrán, az nem lehetett Csákvári Bakancsos. Ez alól a segítő felnőttek sem bújhattak ki. Nagy sikere volt a vándortáborainknak. Legszívesebben a milleneum évében rendezett táborra emlékszem. A Vértesi védrendszer várait kerestük fel. A Csókakői vártól indultunk, majd a Gerencsér várat, a Szentgyörgyvár vélt helyét néztük meg és a Vértesszentkereszti apátságot. Mindszentpusztán aludtunk. Reggeli után sátorbontás, és indulás tovább. Cél a Csáki vár. Ezután a Gesztesi vár következett. Természetesen nem maradhatott ki a Mátyás-kút sem. Innen kirándultunk Majkra, Vértessomlón megtekintettük az erdei Mária kegytemplomot. 5. nap: a Vitány várhoz, a Szépilonka forráshoz, a Körtvélyes pusztai kis kápolnához látogattunk. A Máriaszakadékon ereszkedtünk le Csákányospusztára. Pihenés után innnen indultunk haza (most már vonattal és busszal).
A Kihívás napján május utolsó szerdáján a Lóállás tetőre hívtuk a Csákváriakat Nap felkelte túrára. 100-200 fiatal, gyerek, idősebb és fiatalabb jött velünk hajnali 4 órakor a hegyre. Volt olyan, aki elmesélte, hogy 35 éve született, itt élt Csákváron, de itt fenn a hegyen még nem volt! Elfáradt mire felért, de a látvány megérte. Úgy a gyalogtúráknál, mint a táboroknál remek szülői, nagyszülői csoport állt mögöttem: Bogács Béla, Adamek Zsuzsa, Győrvári Zoli később Setét Vilmos voltak a reggeli és vacsora felelősek. Ebédet Dornyiné Szekeres Erika, Borosné Berki Zsuzsa, Fehérné Margó, Buncsákék (Marika, Lujzika, Pista). A szállításnál, éjszakai ügyeletnél: Gál Árpiék, Boros Tibi, Riffer Tibor, Mézner házaspár, Magosi Péter. A programok szervezésénél, a beszélgetéseknél, játékoknál Kenyéri Nelli volt segítségemre. Betegségem idején 1994-ben 1 évre Dornyiné Szekeres Erika vette át a csapat vezetését. 2004-ben nyugdíjba menetelemkor Adamekné Zsuzsa lett a túrázók vezetője. Sajnos súlyos betegségem miatt túrákon már nem vehetek részt. Örömömet szolgálja viszont, hogy 2 évtizede nem szakadt meg a folyamat, mindig volt olyan aki a stafétabotot átvette. Köszönet érte. Külön öröm számomra, hogy azok a fiatalok, akik gyermekkorukban velünk kezdték a túrázást, a természetjárást, alapították meg 2007 tavaszán a CsTE-t.
E rövid idő alatt is már sokat munkálkodtak: túrákat szerveztek, Munkatúrákat a Majosházhoz. Szeptember 16-án pedig Szabó Laci bácsi tiszteletére és emlékére emléktúrát szerveztek (közel 100 embert vittek el Laci bácsi egyik kedves útvonalára).
.
